A csatát vesztett lélek

Semmibe meredve, remények porba hullva
Nézőpont kérdése, hogy tizenkettő vagy nulla.
A jövő ködös bizonytalansága a jelenben elnyom
Elfeledve, akár egy ideje múlt várrom.
A sötétség hangosan létezik ottan,
Melynek helyén a szív már nem dobban.
Darabokban;
Más szó nem is írhatna le jobban.
Néma visszhang a segélykiáltás,
Már nincs pozitív kilátás.
Lehetetlen helyrehozni, mi már rég rossz,
Hisz lelked fényét kioltotta a felhalmozódott kosz.

Fáradt

Fáradt.
Fázik.
Nem akar aludni. Eleget aludt. Nem tud aludni.
Fázik a fáradtságtól.
Rázza a hideg.
Nem az ágya hívogatja.
A lelke merült ki.
Ő már csak aludni akar.
És soha többet fel nem ébredni.

Sajnálom

Sajnálom apu, megszegtem egy szabályt! Vérzik a lelkem.

Fuldoklom

-Nem kapok levegőt!
- Büdös van?
- Nem.
De, a lelkem rohad.
- Fojtogatnak?
- Nem.
Megfojt a magány.
- Pánikroham?
- Nem.
A tehetetlenség felemészt.
- Valami?
- Nem.
Hagyjuk inkább, úgysem értenéd meg.

Nem történik semmi és én mégis fuldoklom.

Egy perc

Egy perc. 

Rohadt sokat ér, azt mondják. 

Egy perc alatt lekésed a buszt. 

Rosszul indul a napod. 

Rossz kedved lesz. 

Emiatt rosszul sikerül a dolgozatod, vagy elfelejted a házidat. 

Rossz jegyet kapsz, ami megpecsételi az év végi jegyedet. 

Az megpecsételi a jövőd, az emberek elkönyvelnek magukban valakinek. 

Valaminek. 

És mindez egy perc miatt. 

Inkább állítsd előrébb az órád!

Ő is ezt csinálta. 

Lekéste a buszt? - Nem. 

Rossz kedve volt? - Igen. 

Rossz jegyet kapott? - Hát persze... 

Őt nem érdekli az az egy perc. 

Ő így is úgyis elcseszi. 

Ő így is úgyis elcseszett. 

Ismeretlen

Ő mindenki számára ismeretlen, s neki is mindenki idegen.
Nem ismerik, nem tudják.
De igen, tudják!
Mindig jobban tudják.
Ha nem, akkor is. 

Nincs

Ennek nincs se eleje se vége.

Csak van. 

Üresen és jelentéktelenül. 

Ez ő maga. 

Üres és a jelentéktelen. 

Kivéve a testét: az túlságosan tele van és túl nagy a jelentősége. 

Hogy miért, azt nem érti. 

Majd megfogja!